Tudod...szeretetreméltó, de azért annyira már mégsem...
Olyan, amelyikből kiöl(el)ték a lelket... és a varrások mentén dülled ki belőle az a fehér vacak...a töltelék vagy mi... amitől igazán játékmackós lesz...a Lényeg!
Aztán így meg csak lötyög rajta a bőre, és mered rád a karcos gombszemeivel...
Na, hát így érzem magam...
LÉNYEG-telenül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése