p.s.:

...és lelövi maga mögött a hátországot...

ecc-pecc-kimehecc...

Szeretnék egy agyátömlesztést.
Mert tudod, én utálom az emlékeimet. Mindet, ami ott zizeg a fejemben, kéjesen nyögdécselve cirádásra rágja az idegvégződéseimet, bekúszik a szemhéjaim alá, és ott addig feszíti a szemgolyóimat, amíg azok már-már fröcsögve bele nem robbannak az üregeikbe, egen, belülről lyukasra dörzsölik a koponyámat, és kiülnek a tarkómra, hogy aztán jólszituált férgek módjára, felzabáljanak maguk körül mindent, ami jó eséllyel én vagyok. Vagy voltam, de már semmi esetre sem leszek.
Szóval szeretnék egy agyátömlesztést.

telik.

Akkor most kérem, köszöntsük köreinkben Monsieur Hamutartót, aki mától a gang teljhatalmú fejedelme, az elhamvadt cigaretták őrzője, a szomszéd gyerekei ellen irányuló passzív agresszióm fémtestbe bújtatott, k-reaktív reprezentációja, és mindenekfelett, az álló-hamutartók non plus ultrája...

*applause*

(Ha valahol kihasználatlan teret látsz, miért ne használnád ki? Ugye...)

lecher bitch.

(Reggelente főzte a kávédat... Reggelente főztem a kávéját...)

...tudat alatt persze, mindig érezni azt az átható szar-, és egyéb, definiálhatatlanul érzékszerv-gyilkoló szagot, a nyilvános wc-k mással össze-nem-téveszthető, bél-csűrő-csavaró-facsaró aromáját, azt a 'használt-esszenciát'; amit a világot jelentő deszkák kopott, a hőtől itt-ott felpúposodott, fröccsöntött műanyag-garnitúrájának ezerféle módon, ezerféle ember nyomán szennyes felülete tüsszenthet csak fel magából, átvágva a még érző idegeket, fárasztva a sikoltva-kiforduló szemet, zsibbasztva a menekülni-vágyó lábakat, az, az a bőrödre tapadó, ragacsos odor, ami molekuláira robbanva áhítja a közelséged, hogy eléd hajíthassa a mások által már rongyossá hordott meztelenségét, az, az az orrfacsaró felismerés, ami csak akkor hasítja beléd minden sajgó mocskát, ha egyszer megpróbálod lemosni Róla.


(Válasz R. : "lehet-e olyan valaki, mint egy koedukált mellékhelyiség?" -c. kérdésére)

katarzis.

...oda megyünk majd, ahol csak térdig érnek a napkutyák, és kordnadrágos bohócok hajkurásznak kockává rémített mosolyokat, ócska transzparensek lógnak majd a fejünk fölött vékony villanydrótokon; "Szürcsöljön egy trackback-nyi magányt!" hirdetik büszke neonkáoszukba fúlva a lúgvörös éjszakák, üdv a Talált-Tárgyak-Osztályán drágám, kormos seggű, monokinis lányok szolgálnak fel olcsó, butikos-sört, és bizarr ízű koktélokat téglakarikával díszített ólompohárban, egen, hányásig ihatjuk a moszkvai ribancot, naftalin-szagú csókokkal közhellyé aprítva a pillanat sóhajtásnyi varázsát, amíg testek, testek, mindenütt csak kibaszott testek ömlenek felénk: csontok, szervek, szűk velúrban... Éljen a kifacsart lét, őrült-szép szerelmes szavakat duruzsolva cirógatjuk majd egymás minden rák-zabálta sejtjét, fáradt-olajat turkálok a szemedből, míg csendben kortyolod a cigarettám hátramaradt füstjét, és soha, de soha többé nem mondjuk már ki, milyen borzasztóan unok mindent ami te vagy, és milyen borzasztóan unsz mindent, ami én...