at present.

Kórszagú kisutcákon korzózó, felpüffedt kis álom-csendek vagyunk, -szabadulni vágyom-, és leplezetlen kétségbeeséssel tiprod a lelkem, tiprom a lelked...
-mentális mosolyáramkimaradások.-

blast.

Az ő pucér tükrében pompázni, tettetett daccal, túl vékony jégen, mikor félig lesütött szemekkel még beléd-bele nézel, és meglátod a titkaidat, a titkaiban; -átmenetben-.

Egymásba riannak a lelkek; meleg üvegcserepek ülnek a szájban.

so.

Azt hiszem amikor kettő óra és ötvenhat perc múlva felvinnyog majd az ébresztő, -és feltépi a szemhéjaimat, mint a hirtelen felismerés valami rozsdás konzervdobozt, ami dédnagyanyám spájzában van halálra ítélve, én meg párnát ölelgetve harcolok az életfunkcióimért, majd nem sokkal később sietős léptekkel öklendezem ki magam a hajnalba-, úgy konkrétan az egész világ le fogja szarni, hogy akkor most kialvatlan vagyok, vagy sem.

circus apocalypse.

Jó volna feltrancsírozni. (Mint egy kedves kis gyerekkori emléket.) Kivájni a testből ezt az émelyítően édes érzést, kifacsarni belőle minden csepp melegséget, kilúgozni a bolyhos kis boldogság-maszatokat, amik feltorlódtak az agyban, kiszipolyozni a sejtek sóvárgó tébolyát, kidörzsölni a képzelet pupillákba kábult délibáb-játékát, és ezt a szájban magatehetetlenné zsibbadó, éltetni-akaró-halványkék-ólom-aromát; véresen-kéjesen, de csak félig lemészárolni, aztán a sorsára hagyni egy szívszéli árok partján: álmélkodni talán.
És hátha titokban felnevel egy másik lelket...
Ideglázas eszméletvesztések; csend-üres galaxisok édes kis belesajdulásait hordják szét a vérerek; -lassan elmosódó körforgás.-

És minden odaér, ahol nincs helye, minden célba ér; célba érsz, ott, ahol talán nincs is cél.

pass.

Rózsaszín papírmacskák alszanak a hajában, -fel akarom borzolni, és közben elkenni az arcomat a vállán-, rózsaszín papírmacskák alszanak a hajamban.

(http://www.youtube.com/watch?v=ueUdUvVUu5M)

jóreggeltmoszkva.

A Monaliza kilibben fehér fürdőköpenyben, mosolyog és helózik, nem-mosolygom és helózok, (és azon gondolkodom azóta is, mikor költözött ez ide, meg, hogy mégis hogy a francba nem tud ez fázni), gyújtok még egy cigarettát, aztán átköpök a korláton, hogy könnyítsek a lelkemen, és csendben számolom a mellkasomban dübörgő aritmiát, becsukom a szemem, hogy belül szédüljek bele, -álomszennyes kis valóságok- , odalenn málészájú-rambókisasszonyok tapossák a latyakot, idefenn minden-bájjal-megkent kibaszott kis puttók sorjáznak a hamutálban, fel-felsikkantva, hogy tűz!, és színes rajzszögeket csúzliznak a szívembe, és én nem értem, csak hebegek, hogy -ezt most miért?-.
Szar ez a nap.

langolier.

Rövid-poklok, lapos-apokalipszisek rezegnek a levegőben, és mintha rongyos mosogatószivacs-kolóniák moslék-piknikeznének a testben, a megfáradt akarat, életlen arcok szétszakadt idomait férceli össze az emlékekben, -víz alá nyomják a fejed-, ne aggódj, csak csukd be a szemed, vigyázok rád, minden rendben, képzeld el a rádfeszülő bőr kegyetlen selymét, a rádhajló szemhéjak iszonyú csendjét, és ahogy rommá-markolnak a kíváncsi kezek, -a szív túl mohó-, ezek tizedmásodpercek, és mielőtt megfulladnál, semmivé tapsolom benned a világot; mostmár széttéphetsz, csak aztán bánd meg, mert te sem vagy, mert mi nem vagyunk, csak amolyan érzelgős-langolierek...

smash.

Repedt borospoharak ücsörögnek a kád szélén; olyanok vagyunk, mint egy megakadt harmonikaajtó.

so.

...és kiesek a testemből; csak egy elmaszatolt sóhaj vagyok a szájon, csak egy szőnyegbe taposott cigarettacsikk, csak egy eltapsolt bárcsak.

attitűd.

Olyan vagyok, mint egy színáteresztő lepkeháló.
Olyan vagyok, mint egy szíváteresztő lepkeháló.

négyszázötvennégy.

Nyúlik a sötét; lenyelt repeszek szaggatják a zsigereket, és csend-áteresztenek az ablaküvegek; én is csak egy tenyérlenyomatnyi-semmi vagyok.

memory flash.

Hogy az idő csak telik, de nem múlik, erről beszéltem, ilyen örökkék és sohák között lenni, mindig ugyanazon a pengeélen; átmenetben.
Akkor-és-ott nekem nagyon kellett, hogy összetörj, mert annyira szerettem élni, akkor még annyira szerettem élni, hogy inkább beleugrottam volna előled a sötétbe.

[Kínos csendek ülnek a fejemben; múlni kezdett az idő.]

cinóber.

A boldogság csak egy felhasított légvár.
-magasztos, semmiből-semmibe ugrás-.
És, hogy felfogd a zuhanást, tarka papírrepülőket hajtogatsz a szívem alá.

[és téped a rostokat, és feszíted a kamrát.]