...

...aztán majd elkötünk egy kombájnt, jó lesz nagyon, hidd el...

hallelujah...

Ha lenne időgépünk, lehetőségünk is lenne rá, hogy a szerencsétlen Évának, a bibliainak, tudja, vigyünk valami olvasnivalót, csökött női magazin formájában, vagy csupán annak egy kivonatát, miért is ne alapon...
Namármost, hirtelen felindulásból a Burdára gondoltam, a kivonat pedig nyilvánvalóan oldal-Burda néven futna. Érti...

Mindennapikenyerünk...

Hogy ezen a csodálatosan aortacsiklandozó, gerincvelő-röcögtető, reflux-zizegtető, szemzugfacsaró napon, diadalmaskodik az ember, kezében egy cébéás bevásárlókocsival kitalicskázva a szemetét, (amit a beleibe szuszakol majd este a barátok közt előtt, alatt, és után), persze teszi mindezt a lábadon át. Mindkét lábadon.
És eközben, lelki szemeid előtt már tisztán látod, ahogy a szemközti manikűröstől frissen szabadult, tetovált szemöldökű dámák agyonpolírozott műkörmei egymásnak feszülnek és összecsiszolódva szikrákat hánynak a vastaps gerjesztette statikus kisülések következtében, ha innen egy darabban kijutsz. "Nincs több illúzió, cica!", harsogja valahonnan tudat-alól a megpörkölt troposzférába Soma Mamagésa, arrébb görgetve pár kócfasirttá tobzódott hajtincset a műanyagtálcával pofáncsapott mopszot idéző arcából, a látási viszonyok javítása érdekében, ugye...
Szocializálódjunk, gyerekek, ideje lebontani a köztünk nyújtózó tűzfalakat, aztán agyonverjük egymást cérnametélttel, nem kár senkiért, úgyis olyanok vagyunk mint egy doboz folyamatosan egymást váltó aranyhörcsög... majd a vécépapírból kifeszített célszalagot átszakítva hallgassuk meg a himnuszt, kérem álljanak fel, ha esetleg nem állnának már amúgy is, tegyék a kezüket a mellükre, íme, pénztárgépcsikorgás, apró-dallam, akár egy közvetlen közeli fejlövés után a szürkeállományba rongyolódott puskapor, na, úgy komponált, állandósult fogyasztó-zendülés a csemegéspultnál, pusztán háttérzajnak, blokk-suhogás, kérünk egy eladót a..."Manyi, bazmeg várnak". 

Én spec' utálok vásárolni...

memory flash

Mindenhol jó, de a legjobb Seholsem lenni.

Ilyen ez a város...még a frissen vágott fű illatától is okádik az ember.

...calm to the touch

Van egy simogató-keze, egy sima, cseppfolyóssá puhult tenyér, amire kék golyóstollal az emlékeit írja, és van egy másik, kiszálkásodott, vak tenyere, amivel az ökölbe szorult érzéseidet ütlegeli beléd, majd fényszennyes-szerelmétől túlfűtve benyúl a bordáid közé, nedves ujjhegyekkel, -csupa erotika-, hogy kerek-fejű gombostűkként a szívedbe szúrva elmondja azt is, amit nem ragaszthat ki sárga cetlikkel a homlokodra...

a különbség csak egy vasbetonfalnyi távolság, háttal állva, szembe-szélben.

heart protector

Rúzsfoltos cigarettavégek utáni meteorzúgás a fejemben, tarkó-ügető, szín-harmonizáló szív-harmonika, agyfélteke-koccanás, idegrost-karambol, vagy figyeld inkább a túlpihent arcok kedves és unkedves orrnyergét, ahogy hintáznak rajtuk a kipárásodott álmok, ugye, neked is felhabzik a hátadon a nyugalom?
Exhibicionista a lelkem, anyagtalanul magamutogató légbőlhányt-vetett, szedett-vedett, aztán mindent levedlett szenvedélyes-hulladék-szelet...ezt szeresd, nincs más...még ha kimeríthetetlen is a vágy-büdzsé.

...

Csak semmi csigalom-nyugavér, őrizzük meg a pánikot. Amíg lehet.

that's right sweetheart... i'm fuckin' narcissistic

Kiegyensúlytalanítva.
Lebegek, émelygek, rohanok, félek, szeretek, rohanok megint.
Mint egy zsigerekig visszacsiszolt porcelánló, köldökig rágott lábujj, a cipő által megevett zoknim hasítékából vicsorogva minden meztelen csigává tekert gondolatra, mész-váz nélküli, gerinctelen sóhaj-kamrában megbomló füst-spirált böffentve fel tüdőm légcsarnokából egy másik csatornába, szél-kanális az éjszaka, összekarcolt tévéképernyő, megszakadt adásokat püffesztve málló glóriaként a szétklopfolt fejembe, kénnel-kent gyufaszálként lobbanhatnék vissza, hogy a koponyámba döngölt fekete lyukakká tágult pupilláimra húzzam a redőnyt, mert szú-falta zongorává böki a szemgödreim az ablakon csikorgó lámpafény, elterülök a padlón, mint egy önmagát unalmas módon megkettőző tükörkép, üresre nyalt bélyegként labirintusnyi redőkből sík-idomtalanná simítva, reanimálni-próbálhatatlan-ésúgyisminek porhüvelyem már csak földön csattanó üveg-urna: a vágyakat nyomom csikké benne.
Lásd be...Pótolhatatlan vagyok.

holnaputánbejöhecc.

Csonkig szívott, elhullt-elmúlt reggelekből összemontírozott, poszttraumás stressz a ma. Elolvad a fájdalom a szádban, mint egy félig megrágott, eper ízű szopogatós-cukorka, kimozaikozod magadból-önmagad, barátságosan öklendezve a vécékagyló felett, egy szebb napért sorra áthányva egymáson a tegnapokat, mintha lenne bármi jelentősége, bámulsz ki a semmibe, az ablak mögött sorjázó ürességbe, és hogy újabb-és-újabb kockává rémített mosolyok mögül bátortalanul beleköphess a tükörbe, légy kedves, fegyelmezett, végtére is anyád jómodorra tanított, apád meg káromkodni, de embert nevelni, azt egyik sem tudott belőled.

zötperc.

...legyél csak egyszerűen olyan, mint egy késhegynyi élet, ami acél-sóhajokat hányva torz szíveket karcol a konyhaszekrény oldalába.

...

...aszfalt-dőlésszög-érzékelő robotpilótára kapcsol, -nyilván, mert kezek nélkül nem lehet buszt vezetni-, úgy simul rá a szerpentinre, mint egy hernyó-fekáliából formára öntött selyeming, teszi mindezt ötvenes sebességkorlátozásnál nyolcvannal, te meg hirtelen nagyon vallásos emberré válsz, amíg azért imádkozol, hogy otthonról épségben hazaérj...