Tudod, most olyan, mintha nem lenne semmi...illetve de, csak az, csak a nagy büdös Semmi...

...meztelenül...

p.s.:

Néha egészen olyan, mintha egy kurva rossz vicc nyuszikája lennék.

deperszonalizált.

Holdfényben megalvadó kis utcák túlexponált képe, pár nyitva felejtett ablak, elnyesett torkú délibáb, elmeszesedett emlék, leázott cirkuszi plakát...analóg külvilág...hasadékok a testedben, reintegrált érzések, szabadlábon randalírozó gondolatok, tulajdonképpen...minden ismerős, csak te vagy idegen a saját életedben.

'Klinika-elegancia: a modell elszállt...'
Túl sok volt a szavakból végül hangsúlyként lecsapódó morfin, egészen a delírium állapotáig adagolva, majd a hirtelen felszabaduló endorfin keveredése a mosolyok placebo-hatásával, így egészben belőled már majdnem halálos dózis...

Kedves-Mesterségesboldogság.

zötperc.

Akarunk-e mélyen szántani, csak úgy gondolatban, tudod, akarunk-e megelégedni, itt kilenc karakternyi érzés, ott egy hülye kérdés, -miért?-, öt karakter bizony!, egy karakter -talanság... nem itt, nem ott, benned-bennem, mire-vélhetetlen, időn kívül meg-meg-bicsakló-tudodistekicsoda-micsoda... Más-...hogy is lehetett volna? Hát úgy, hogy nincs -azután-. És akkor fejts(d) meg...
Rövidzár-latolgatunk majd, aztán megint arra jutsz, akkor is -csak- cinikus vagyok az igazmondás szadizmusával... Se több-se kevesebb.
De sohasemmi-annyira-fontos, hogy értéke legyen az ő naprendszerében, a tiédben, pedig rajtam kívül-belül volt-és-van végig, csak éppen én kirekesztve belőle mindig-és-soha többet.
Te csak reakció nélkül, más meg bocsánatok nélkül, de hagy. Az ő hitvány hűsége más felé, veled-nélküled, méghitványabb feléd, nem téged minősít, hanem maga-magát a másikban. Mert az egyikben nem lehet.
Inni a levét, majd a lefolyóba köpni két -fáj- között, hát moss is kezet, ha már ott vagy. Szappan balra.
Felháborodsz persze, miért megint te moss kezet más hazugságai után, nem te áltattál, hanem engem-téged, mosolyogva-de-nem-törődve, miért nem mossa az, aki szemrebbenés-nélkül...?

Hátazért bazdmeg.

...

'Talán csak elszállt egy villanytrafó...'

...

Markáns a reggel, vagy hajnal, vagymiez...Sikerült átrendeznem az amúgysem túl előnyös arcszerkezetem a fürdőszobaajtóval, és vágyom én most mindenre, csak a MÁV jóvoltából arra a másfél órás, mediterrán légkört idéző, wellness kéjutazásra nem, az az utáni, 5 órás hajókázásra meg pláne nem, amúgy is a zsigeri hányás jut róla eszembe, tudod, aminek a végén belülről szenesre-szikkadva már nem epét, hanem ektoplazmát hánysz...

...

Beledőlsz a hold-sarlóba, s fürkésző szemek vak oltalma kísér(t), ahogy magányod sötét kis várótermében, ujjaid közt morzsolod szét a nyirkos falak lemálló hidegét...
Holtra-vált elméd acélos csendje, visszaszálló imák páncélökle alatt, játszi könnyedséggel reped át a valóságon, s rebben fel pilláid mögött a füst-sötét, ahogy kábultan szalutálsz a csillagoknak...