shutter speed.

Hogy közted-köztem a frontlencsén, bemozdul a pillanat (semmibe lógó csendfolyosó); -lenyalja a holdról a pasztellsárgát, és az arcomba köpi-, a most egy elrontott svenk, a holnap lassított felvétel; és ha engem nézel, a film már visszafelé forog.

-Tenyér vagyok a hideg csempén. Puha csempe vagy a hideg tenyéren.-

stuck.

A szemhéjak csukott vécéajtók.
-Valahol csőtörés van, és én érzem, hogy áteresztek.-
(nem sírok, csak gyorsvonat ment a szemembe.)

57/92.

Az ő pupillája már patinásra lett nézve. Álltál, és sosemvolt világokat mozgattál. A két halkuló szemébe vagy azóta is beleemlékezve; egészenörökre.

timed zero.

Csak ülni volna jó, és várni, hogy felemésszen a fotel a másodikon, a második emelet mekkája az a fotel, onnan éppen rálátnál, látnád, hogy az a fal mennyire sárga és mennyire kopott, hogy ha ennél sárgább és kopottabb lenne, a sárgaság és kopottság mögött már nem is lenne több fal, ami ennyire sárga és kopott tudna lenni, számold meg a bordáimat, és mondd azt, hogy most, most örökké van, ebben a rohadt fotelben, és akkor majd elhiszem, és mosolygom, mert nincsenek bennem sem falak, amik kopottak tudnának lenni, mert nincsen bennem semmi, ami sárga tudna lenni, mert nincsen bennem semmi-de-semmi, ami nálam semmibb tudna lenni.

so.

azért valahol, ez a munka tényleg úgy csatakosra szopkodja az agyvelőmet, hogy mire eljutok odáig, hogy írjak, már rég nem is emlékszem miről akartam írni...

so.

Ugyanaz a ketrec, csak volt idő, amikor még fényesebbek voltak a rácsok.