Nem az ébrenlét. Nem az álom.
A köztes állapot, amikor még-vagy-már nem tudod ki vagy. Mi vagy...
Mi más lennél, ha nem a köz.
Oszcillálok...egyfolytában...az a helyzet.
Villanások, belesajdulások, ájulás-térdeplés-kábulat.
Újra-és-újra megsüketül bennem az egész világ. De te...te ott maradsz köznek.
Hézagnak. Színhaldokló-éberálomnak.
Az agy kutat utánad. Miez. Kiez. Keresi az idegrostokba evődött, archív felvételek közt a hasonlókat, a voltmáregyszereket, a veledeket, a tégedeket... Téged keres a nélküledben.
Persze...felesleges. Te vagy a retrospektív emlékezet csődje.
Na...most ess kétségbe.
2011. október 28., péntek
2011. október 23., vasárnap
ps.:
Monokroma(n)tikus fény, pár (f)a(n)tomrobbanás szeme közé vágva, csak kiegyenesítendő kérdőjelként.
2011. október 22., szombat
pillanatnyiagybaj
Időzített bombaként ketyeg az agyadban a gondolat...miafaszez.
Nevess egy kicsit.
Részeg faszfejek, kábulsz, vagy eszmélsz velük, látod, tömény boldogság ez, hová rohansz...?
Nevess egy kicsit...
Nevess egy kicsit.
Részeg faszfejek, kábulsz, vagy eszmélsz velük, látod, tömény boldogság ez, hová rohansz...?
Nevess egy kicsit...
2011. október 15., szombat
untouchable
(L)elkese[re]dés a (vak)ablakpárkányon.
Dohányfüst. Zakózseb-csend, és lyukas-tornacipő-magány.
Semmibe villantott vaku, vágyott, de soha nem látott pillantások, a csillagok közti, veszett nagy űrben.
Skizoid-szobaköltészet. Fénytelen üvegre lehelt ábrándok, surrogó levelek, fülledt (rém)álomképek.
Együtt fogyunk a növő Holddal. És minél távolabb vagy mindentől, én annál közelebb érezlek magamhoz.
Csak ne lennél ilyen idegenszerű.
Vagy én lettem el(h)idege[ne]dett-idegen a saját, jól ismert-ismeretlenemben.
Mindenesetre...
Nem tudom meddig bírlak így cipelni magamban.
Basszameg.
Dohányfüst. Zakózseb-csend, és lyukas-tornacipő-magány.
Semmibe villantott vaku, vágyott, de soha nem látott pillantások, a csillagok közti, veszett nagy űrben.
Skizoid-szobaköltészet. Fénytelen üvegre lehelt ábrándok, surrogó levelek, fülledt (rém)álomképek.
Együtt fogyunk a növő Holddal. És minél távolabb vagy mindentől, én annál közelebb érezlek magamhoz.
Csak ne lennél ilyen idegenszerű.
Vagy én lettem el(h)idege[ne]dett-idegen a saját, jól ismert-ismeretlenemben.
Mindenesetre...
Nem tudom meddig bírlak így cipelni magamban.
Basszameg.
2011. október 9., vasárnap
...
Van-e szupershopkártyám...Van-e teszkóklubkárdom...Van-e szmártkártyám...van-e kutyám, macskám, irritábilis bél-szindrómám, trombózisom, öngyilkossági-hajlamom, agydaganatom, fekélyes vastagbél gyulladásom, mozgásszervi traumám, gyógyszerallergiám...
Gyűjtöm-e a tefal pontokat, gyűjtöm-e a fila pontokat, gyűjtöm-e a...
A francba is, én csak fáradt vagyok.
Gyűjtöm-e a tefal pontokat, gyűjtöm-e a fila pontokat, gyűjtöm-e a...
A francba is, én csak fáradt vagyok.
2011. október 8., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)