'say: you have a better plan'

Mi tele vagyunk üstökössel, bennünk holdak keringenek, és lakik ott valahol egy süket isten, -aki ópiumzajos aggyal tündérmeséket ír a lemondásról-, nekünk nem maradtak hepiendjeink a margó szélén, nincsenek alternatív befejezések, nincs bé-terv, nekünk nincs semmink, ezek csak csóva nélküli üstökösök, és ott bennünk az a süket isten; és akkor este kiszámoltuk, tételesen, hogy a szerelem, az csak űrtartalom, de soha nem távolság.

everything's ok.

Húzunk pár vonalat, mintha számítana, légvonalban mérjük ki a távolságot, két váll között a konyhakövön, mert ott sosincsenek igazi terek, idők, kontinuumok, nem mintha számítana, azt mondod, jó lenne most meghalni, helyeselek, akkor dögölj meg, rajzolunk pár ellipszist, és úgy teszünk, mintha azonos pályán mozognánk, aztán bent hagyod a kezed a darálóban, és csak nevetünk majd rajta, -mintha azonos pályán mozognánk-, persze nem, ez megalkuvás, köztünk már nincsenek légvonalak, vállak, terek, kontinuumok, csak ez az örökös időeltolódás, amiben élünk, aztán bent hagyod a kezed a darálóban, és már nem nevetünk rajta, úgy, mintha azonos pályán mozognánk, csak beletörődünk majd, mint egy törött lávalámpa a piszkos kis csendekbe, valahol ott köztünk, és beleszaladsz a kinti reflektor-zajba, én meg röhögök kínomban, aztán a darálóban hagyom a kezem, és azt mondom, jó lenne most meghalni, vonalakat húzol a homlokomra és helyeselsz, akkor dögölj meg, és én majd szánlak érte, mint egy újra-és-újra összetikszózott porcelán-bohócot nagyanyám polcán, mintha azonos pályán mozogtunk volna, valaha, légvonalban mérjük ki a távolságot, ami sosem volt igazi távolság, addig az egy mondatig, ez még ugyanaz a busz, csak másik körjárat, -mi sosem mozogtunk azonos pályán-, aztán bent hagyod az időt a darálóban, és csak nevetünk rajta, pedig ez már csak megalkuvás, nem mintha számítana, hogy csak szánlak de nem szeretlek, hogy csak szánsz, de nem szeretsz, légvonalban, rajzolunk pár ellipszist, egymás homlokára, és úgy teszünk, mintha azonos pályán mozognánk, aztán bent hagyod a kezed a darálóban, és csak nevetünk majd rajta, pont úgy, ahogy tegnap kellett volna, mert akkor még voltak terek, kontinuumok, vállak és légvonalak, mostmár csak időeltolódás van, meg hangyák, -hangyák basznak a fejemben-.

kgntv dssznnc.

Aztán még hunyorogta magából a rozsdát, amikor jött, aztán amikor nem jött, -az egy halványzöld érzés volt-, és megrepedt bennünk a világ, mint egy ócska, öreg-szagú antiktükör, -én mondtam, hogy a miénk az egy kisbetűs szerelem-, bámultam bele a macskaköves arcába, hogy ömlik át rajta az utcapor, kamionok karamboloztak, és dohos öregasszonyok botlottak meg a kátyús mosolyában, -mesélte múltkor a szomszéd, hogy a hűtőszerelő ott halt meg a lakásában, és még a fasírt is megromlott-, ezek mindig emberöltőnyi távolságok voltak, ott tartottuk őket abban a régi hegedűtokban, -mint a nő, akinek volt egy stroke-ja, a harmadik polcon egy befőttesüvegben-, tele vagyunk tragédiákkal, -úgy jött be utánam a bácsi a boltba, "Évike, baj van", beült közénk a kétségbeesés, egy leharcolt kempingszékbe, és tényleg baj volt, Évike is látta, nem akart nyílni a feles-üveg-, az ő szíve tavalyi-marcipán volt, a hangja meg túllágyult melasz, -túl nagy volt a szökési sebesség, én mondtam, hogy a miénk az egy kisbetűs szerelem-, lenge nyáriruhákat hurcolt magával a szél, némelyik beleszállt a szemébe, és patinásra koptatta az íriszét, úgy élvezett bele a sötétbe, -halványzöld disszonancia-, rosszindulatú daganatokat nyögött át a számba, -"Évike, baj van"-, én mondtam, hogy a miénk az egy kisbetűs szerelem.

so.

Néztük a csonka almafákat; -gyönyörű vagy, mint egy zuhanó repülőgép, mint egy kigyulladt metrókocsi, mint egy nyílt törés- néztük a kék almafákat, - gyönyörű vagy, ahogy egy tüdő tud csak gyönyörű lenni, minden kellemével, bájával, tuberkolózisával-, szerinted meddig bírom majd, az almafákat, és a kezedet a gerincem áramvonalán, -zárlatosak az almafák-, és csak ülsz bazdmeg, ülsz és nézed, és csak ülök bazdmeg, ülök és nézlek, -gyönyörűek vagyunk, mint a tetszhalott szívek, amíg csendben fel nem emésztjük egymást-; itt nincsenek, nincsenek is almafák.

(hogy lehet egy várakozás ennyire értelmetlen, ugye.)