szindrómák.

Terpentint eszik, és prozac-kal tépi fel az elme fekete tündérfüggönyét, -madártávlatból ölel; ezek zárjegy nélküli álmok-, és izotópok rágják a homlokát, hogy beleláss a vágyaiba a koponya börtönrácsain át, mert ott állólámpák fény-fércelik kvázi-közellé a köztünk kóborló időeltolódást, sakktábla van a lelkünk helyén, -a fehér királynő megerőszakolja a feketét-, látod, ott, az ő fejében a hórihorgas magányok is pepiták.

-ez nem a kibaszott hatvanas évek, szivi-.

'you strike stakes of lust through my heart'

Higanymadarakat firkál, kék golyóstollal, kockás füzetekbe, és vénányi-szabadságok véreznek el bennem, amik néha ott ülnek az arcán, az emlékekkel kitömött árkokban és a koszos kis évgyűrűkben, mint azok a bárgyúra fénymásolt örömszerűségek, és néha ott ülök az arcán, kobaltkék nagyestélyiben, összelopott szükségek és letarolt mosoly-romok hordalékaként, a szedatívumoktól elcsitult medrekben, -beletemetlek egy stigmásra simogatott tenyérbe édesem-, délibábosra sírt szemek kergetőznek a csupasz gerinc peremén, a kihűlt pigmentek belevágynak a bőrbe, és kívánnak az olvadó csontok, mint egy utolsóbbnál is utolsóbb dobbanást a boncasztalon felejtett szív, ócska neonfényben, -kívánlak!-, hazug a szája, süket a fülem, hazug a szám, süket a füle, -a szavak üvegkoporsója: tudatlan-boldogság-, higanymadarakat csókol a testre, ólomálmokat gyűjt, kiégett szemgödrökbe, és a füsttel illan kámfor-szagú világűrökké bennem, mint valami silány megsemmisülés, -hányszor ígérsz még semmit nekem-, pasztellkék teliholdak mállanak szét az üres idegekben, csillagok pulzálnak húshideg szkafanderben, és a végleg belém-dermedt sikátorok megtelnek karnyújtásnyi-csendekkel; tudod, lehetnél a szívkatéterem.

memory flash.

Válassz egy új dalt, dúdold el mégegyszer, és én úgy teszek, mintha lennének emlékeim, mintha még őrizném valahol, mintha őriznélek, mintha a bezárt ajtó mögött még égne a villany, -gyilkolják egymást a volfrámok, és technokol-szagú csontvázak szeretkeznek-, válassz egy új dalt, és én úgy teszek, mintha sosem lettek volna úgy-tevések.

suffering.

Ez egy vonszolós nap, a vágyaink elsétálnak egymás mellett, nehéz a levegő, mintha kiöregedett amszterdami prostik ülnének a nyakamban és a csontos-öszvér-lábaikkal fojtogatnának, -szeretleknégyfal-, nem látod be, de, nekem ez az élet túl kevés, ez egy vonszolós nap, amszterdami prostik ülnek a nyakadban, a vágyaink elsétálnak egymás mellett, jó reggelt; a hangod térképeket rajzol a kifordult csigolyákra.