frázis.

Lóg rajtam a testem, mint egy kinyúlt ólomkabát.

Rozsdás olajtartály a szív, és te, gyúlékony holdfénycsíra vagy benne.

'of your paper valentines'

Hogy a távolság valójában az abszolút-semmitől az egy karnyújtásnyi-semmiig terjedő, idegen testek közti, kilométeres-mosolyokban mérendő vákuum.

'our time is waiting right outside your door'

Vannak azok a napok, tudod, reggelek, nem is reggelek, hajnalok, a madarak éppen hogy elkezdik felhányni a színeket, és ilyenkor még vannak igazi illatok odakinn, az első szál cigarettáig egészen túlvilági-szépnek tűnik minden, ahogy sercegve bomlik a csend, szólj a testednek is, ébresztő, csak az a kár, az igazán kár, hogy a délelőtt tökéletesen alkalmatlan az életre...

-Mintha percekig a kirakat jó oldalán állnál, kibelezett búgócsigaként.-

x-istence

Az a fajta teljesség-érzés, tudod, amikor a magát féktelenné nyújtó nyárba hajolva pixelessé válunk, ahogy a hátunkat bizsergető aszfalt bódult-melege kiül a nyelvünk hegyére, sóhajnak-lenni.

algopyrin-trip

Derékba törtél!
Lerágtad a szívemről a szuszpenzort, olyan volt az egész, mint amikor az ember lenyel egy reflektort, vagy egy egész világítótornyot, aztán tíz emeletet zuhan felfelé a test-merev semmiben. Menettérti, erősen konszolidált, délibábzajos sóhaj-karneválod: hátamba vágott ólomablak, és te mosolyogva hajolsz ki rajtam, mint a kulcslyukakból titkon kilesett, ujjak közé ragadt érintések, és mintha...Mintha! Savanyú cukrot szórnál a szemembe, úgy csiklandoz könnyesre a hiányod, ahogy metrópettyes-kékkombinédban vársz rám a sarkon, és én mégis, minél közelebb érek, annál jobban távolodom. Ilyenkor utállak, tudod, utállak, mint a vérszegény-szerelmet, és az akut fülzúgást, ahogy huzatnak vetett háttal, csendben a szemgödreimbe rongyolódsz,  poszttraumás stresszé cirkálva a lekésett öntudatra-ébredést.