zötperc.

Plasztikszívű felhőballerinák a hajnalból kihasadva, mű-hanyag-testtartással vonaglanak át az égen...
Karok, hiába záródó ajtók, s rozsdás pántokként kezeidbe kulcsolódó kezek, meggyötört arcok egyszer imádott mosolyában csak fulladozó képzetek...
-Képzelgek-
Árnyjátékot játszik szíved leomló partfalán pár suta érintés...
-Érinte(né)lek...-
És az idomtalan, füst-köd égbolt alatt az emlékezet, -csak nehéz lélegzet-, felszakad...