...

A szív tizedmásodpercnyi áramszünetében, falra mázolt árnyképekkel rohansz a fény elől, vad vágtában gyűrve meztelen talpad alatt a porrá lett valóságot. Lyukasra álmodott zubbonyod múló, maszatos tükörképe vagyok, s két tenyered acél-támasztékával sulykolod belém az időt, feszíts keresztre, petrolkék-Pilátus, merész, bódult tündérjáték ez, ahogy ízlelem én-halálban oldott képeid keserű szeszét, tükör-mélyű pillantásod sem más, csupán semmibe hajított, kihűlt lampion, ahogy hajnalhintaként fejébe húzza az éj, -akár egy ócska, csillagpettyes cilindert-, a Hold fénylő ólomtengerét...