Tudod...csak az a csöppnyi melegség, amit felböfög magából lelked vágyaktól roskadozó kanálisában az a hiánytól ordító, pondróvá lett pillangó, az az apró sóhaj, a megkönnyebbülés vérgőzös sóhaja, amint kileheli itt még, hogy talán, ott már, hogy késő, életté-érzéssé-bábozódnia, és megvetést provokáló kitartással öleli önnön magából kifacsarodó testének hímpor-burkát, tudod, ahogy csak egy haldokló képes vissza-szorítani magába a kikívánkozó, pillanatokig-még-létezni-akarást.