(Reggelente főzte a kávédat... Reggelente főztem a kávéját...)
...tudat alatt persze, mindig érezni azt az átható szar-, és egyéb,
definiálhatatlanul érzékszerv-gyilkoló szagot, a nyilvános wc-k mással
össze-nem-téveszthető, bél-csűrő-csavaró-facsaró aromáját, azt a
'használt-esszenciát'; amit a világot jelentő deszkák kopott, a hőtől
itt-ott felpúposodott, fröccsöntött műanyag-garnitúrájának ezerféle
módon, ezerféle ember nyomán szennyes felülete tüsszenthet csak fel
magából, átvágva a még érző idegeket, fárasztva a sikoltva-kiforduló
szemet, zsibbasztva a menekülni-vágyó lábakat, az, az a bőrödre tapadó, ragacsos odor, ami molekuláira robbanva áhítja a közelséged, hogy eléd hajíthassa a mások által már rongyossá hordott meztelenségét, az, az az orrfacsaró felismerés, ami csak akkor hasítja beléd minden sajgó mocskát, ha egyszer megpróbálod lemosni Róla.
(Válasz R. : "lehet-e olyan valaki, mint egy koedukált mellékhelyiség?" -c. kérdésére)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése