Életem legszebb és legmaradandóbb tizennyolc másodperce volt, igazán köszönöm, most vákuumcsomagolom az agyam, és csúzlival fellövöm az űrbe, hogy minden idegen civilizáció hallja-lássa, és a zsigereiben érezze ezt a retinagyönyörködtető, dobhártyadöcögtető, szakrális-csodát, amely műemléket állít az emberiségnek, miután a világűr antropomorf lényecskéi ijedtükben letérítik kis bolygónkat pályájáról, és örök pusztulásra ítélik az univerzum végtelen sötétjében, amiért ilyen barbár népség vagyunk, hogy karikatúrát csinálunk a televíziós híradásból (ami már amúgyis önmaga karikatúrája).
Tizennyolc egész másodperc alatt, drágám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése