katasztrófaromantika.

Nem lesz baj, majd ülünk azok felett a szépen ívelt tornádótölcsérek felett, és egymás kicserepesedett lelkének hibáit pótoljuk purhabbal, hogy már csak a megszokás rögeszméjéből is, de rész(l)egesen hasonuljunk az élő emberekhez, aztán ha gondolod, csendben kiveszhetünk az univerzumból, valami istenhátamögötti helyen, álomtúladagolástól epét hányva, nem szivárványt...