sucker love.

Teccik'tudni, én egy szentimentális takony vagyok. Tényleg. Halak, ugye. Egy érzelgős fospancs. De kérem, komolyan kétoldali koponyasüllyedést kapok, némi émelygéssel nyakon-öntve, amikor jönnek ezek a "nadon-nadon"-szerelmes párok, egymásba-csurogva, mert olyanok mint egy Coelho-könyv, azaz: rohadt sekélyesek, rohadt mesterkéltek, plusz alájuk kell rúgni egy lavórt, ami felfogja a megszűretlen, ragacsos nyálat, hogy meg tudj maradni a húsz méteres körzetükben. Ezenfelül kötelező szériatartozékként járnia kéne hozzájuk egy feszítővasnak, mert másként teljességgel kizártnak tartom, hogy le lehet fejteni a mandulákra csavarodott nyelveket. Szóval ez baromira nem cuki, ari, édi, neeem, ez olyan, mint egy tál visszahányt vaníliás-vattacukor, megszórva színes-konfettivel, amit aztán megeszel, és megint visszahánysz, hogy újra megehesd.