Eszméletlen testtel félszeg-félrészeg-aritmiát dorombolva a padlólécekben percegő lépteknek, végeláthatatlan rád-gondolásoktól habzó szájjal a hörgőimen csimpaszkodó fotonokra karmolom, milyen rohadt dolog ez az egész, hogy fényingerem van, fényingerem és tériszonyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése