2012. november 13., kedd
en passant.
Akkor már csak caflik, csücskök, és mazsolák tartották össze bennünk az
egész világot, bubifrizurás öregurak siettek el mellettünk, ő meg csak
feküdt abban a pocsolyában és maszturbált, a szemeiben megmerevedtek a
kilehelt atmoszférák, lángoló fényfoltok zúzták
délibáb-kérgesre az emlék-ricsajos retináját, arra eszmélt fel, hogy
esszük a kilométereket, ahogy távolodunk a horizonttól, és a
távolságaink egyszer csak összeérnek, hogy olyanok vagyunk, mint a
tegnapi napszúrás, mint egy elbukott álomforradalom, és a lelkünk helyén ásítozó
porcelán-piszoárok megtelnek kipisált idővel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése