so...

Tudod pöcök, ezek ketten olyanok bazdmeg, mint a frissen lerakott gyeptéglák közé ékelődött, száraz kutyaszar, azt hiszik magukról, hogy azok a habzószájú korcsok azért vajúdták ki őket a felcsavarodott beleikből, hogy így hagyjanak maguk után valami egyszerit, tökéleteset és maradandót mielőtt megdöglenek, hogy világopuszokkal akarták teleganézni az édenkertet, aztán az egész galaxist, és bennük, bűzlő kis csömbölékekben nyert teljes értelmet az alkotni akarás, mint holmi isteni kinyilatkoztatás, tehát igenis elő kell hozakodniuk egy szürreális-fanfiksön-szkifi teremtéstörténettel, szóval modern korunk lírikus ádámja és évája most egymás költői nimbuszában sütkérezve, teljesen felmagasztosulva ücsörög a 40x40-es, csudazöld pázsit-piedesztálon, és senki sem szól nekik, hogy ők nem művészek, sőt, nem is művésziek, csak önmagukat irreális módon túlértékelő szardarabok, és az őket bálványozó, eligénytelenedett publikum még akkor sem fogja elismerni, vagy felismerni a kritikán aluli, abszolút bóvli-kategóriás poémáik defekátumából kiszemcsésedett, színtiszta ánuszillatot, ha kishableányos papírtányérból etetik meg vele, vagy gázpalackból kell kislukkolnia, míg össze nem esik tőle a tüdeje.