csakatiédülpillanat.
A szétklopfolt belső-szerveim közt flipperezik az idő, váliumhabos foncsorfelhőket dörzsölök ki a szememből, és fülsüketítően kék csendek állnak a téren, állnak és ömlenek, -ömlengek-, ott ülsz a bőrömön és vágyakat csomagolsz színes sztaniolba, nézlek, mint valami agyból-hideg-kínként kilökődő, alkálikék kémiát néz az ember feltódulni a szervezetben, aztán kiszakadsz a pupillákból, és szétfolysz az íriszekben, és nem maradnak szavak utánad, csak ez, ezek az idegtépően kék csendek, ahogy kadmiumsárga történeteket mesélnek, és a vérerek szédelegve nyelik a képzelet minden téged-sejtető színből-színbe-ájulás, szív-bódítóan-bolond narkotikumát.
-Plasztikfehér gyönyörök, és szájban oldódó, eozinzöld pirulák állnak a téren, és egyre csak ordítják, ezt a szerelem-indukált, eszelős érzés-orgiát.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése