-Halványan, de fényesen, ahogy átlopózik nesztelen, és itt marad utána, csak illatmárványként, minden érintés, sietős-félmozdulat, lopott szemrebbenés, és felkarcolja retinádra pillantásainak súlyát a fény...és Ő...alig láthatóan, de nemet int a fejével...-
Üvöltenek utánad a vak macskakövek...üvöltök utánad én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése