Nem az ébrenlét. Nem az álom.
A köztes állapot, amikor még-vagy-már nem tudod ki vagy. Mi vagy...
Mi más lennél, ha nem a köz.
Oszcillálok...egyfolytában...az a helyzet.
Villanások, belesajdulások, ájulás-térdeplés-kábulat.
Újra-és-újra megsüketül bennem az egész világ. De te...te ott maradsz köznek.
Hézagnak. Színhaldokló-éberálomnak.
Az agy kutat utánad. Miez. Kiez. Keresi az idegrostokba evődött, archív felvételek közt a hasonlókat, a voltmáregyszereket, a veledeket, a tégedeket... Téged keres a nélküledben.
Persze...felesleges. Te vagy a retrospektív emlékezet csődje.
Na...most ess kétségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése