Háromra tárgyiasuljon, kérem.
Aztán csak úgy, egy emelkedettebb pillanatában gondoljon bele, unja-e már, hogy alkategóriás, festékszórós-pikásszók játszanak istent, és hirdetnek falra-hányt-borsó módra kliséízű igét, és primitív, gettószagú panelszökevények, amolyan távolbaugró-jódlibárók próbálják szánalmas módon megmagyarázni pár elbénázott rímképletben, mi az az élet. Tudja, ez, ez már a kultúra defektje.
És...
Vajon habzik-e már kifelé a fülein a sok elegáns mellébeszélés, lenne-e például sehova-tanúja, netán náciszagú jobbikos, lenne-e bárminek is a híve, elkötelezettje, ájult-félájult rajongója, emelne-e bálványt a saját szarából, hogy azt imádhassa a maga önpusztítóan szűkre szabott kis létében, vagy esetlegesen egyetért-e vele, hogy az élet csak azért egy szarszagú, mosatlan, mócsingos maradékoktól roskadozó fapados kupleráj, mert mindenféle szégyenérzet nélkül azzá tesszük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése