idill.

Mélyfekvésű idealizmustól túlfűtve röpködsz át a zebrán, -kétszáztíz fok árnyékban, hogy minden második lépésnél vissza kelljen nyalogatnod magadra az olvadó ruhát-, ballagás-szagú tonna-donnák illannak el a délibábos utcán, felgyűrve maguk alatt a virnyákoló betont, olyan rövid szoknyában, hogy patakokban hámlik le a bőr az arcodról...hát mi, ha ez nem...?