...ajkaidról megfakult festéket perget, kisóhajtozott, kusza rajzok, és megivott szégyenek önkívületének hordaléka, akrillal telített üvegporcaid áttetsző körfolyosóin bolyongok, képzeletben halálzord csókjaidtól bizseregve; míg a szemeidben tövig égnek a lampionok, és a pillanat fel nem szippantja köztünk a disztanciát...
-nem gondolok rá, hogy rád gondolok-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése