Kitöltetlen csendektől száraz szájjal instrukciókat osztogatok a testemnek. Életfunkciók kellenek, kitapintani a pulzust, a rettegő receptorok viszolyognak és vicsorognak, az éjszaka kiszívott belőlem minden csontot, szervet, véredényt. Végigkúszol a hullámokban lógó plafonon, felköpöm rád az egész életem, és te arctalan-hangtalan, csak tehetetlenül keringőzöl felettem; gondolatnyivá aszott szívféreg, toxikus nagyestélyiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése