Van ez a bűvös hajnali három, amikor a gödreikből cuppogva kibuggyanó szemeid nyúlós takonygöbökként verdesik a térded, az arcod esik össze, mint a visszahányt fondant, az ágy pedig hangos nemtetszésének és gyomorforgásának ad büfögő-fortyogó hangot, ha a közelébe merészkedik a mocsokban jócskán dúskáló, még el nem álmodott álmokkal lakmuszpapírként átitatott tested...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése