...kinőjük a hiányt, és kinőjük az álmok viseltes kényszerzubbonyát, desszertvillával bökdössük a fonnyadt eget, alágyújtunk a holdnak, most kiskanál a tenyered, keresem a tűt, keresed a vénát, volier-hálóval fogjuk be a szelet, a száddal meg befogod a szám, és hernyótalpakon gördülsz az ostoba ősszel megint-mindig csak tovább...
Észrevetted már, hogy néha ózonlyuk van a szívünk helyén?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése