Jó volna feltrancsírozni. (Mint egy kedves kis gyerekkori emléket.) Kivájni a testből ezt az émelyítően édes érzést, kifacsarni belőle minden csepp melegséget, kilúgozni a bolyhos kis boldogság-maszatokat, amik feltorlódtak az agyban, kiszipolyozni a sejtek sóvárgó tébolyát, kidörzsölni a képzelet pupillákba kábult délibáb-játékát, és ezt a szájban magatehetetlenné zsibbadó, éltetni-akaró-halványkék-ólom-aromát; véresen-kéjesen, de csak félig lemészárolni, aztán a sorsára hagyni egy szívszéli árok partján: álmélkodni talán.
És hátha titokban felnevel egy másik lelket...
Ideglázas eszméletvesztések; csend-üres galaxisok édes kis belesajdulásait hordják szét a vérerek; -lassan elmosódó körforgás.-
És minden odaér, ahol nincs helye, minden célba ér; célba érsz, ott, ahol talán nincs is cél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése