so.

Azt hiszem amikor kettő óra és ötvenhat perc múlva felvinnyog majd az ébresztő, -és feltépi a szemhéjaimat, mint a hirtelen felismerés valami rozsdás konzervdobozt, ami dédnagyanyám spájzában van halálra ítélve, én meg párnát ölelgetve harcolok az életfunkcióimért, majd nem sokkal később sietős léptekkel öklendezem ki magam a hajnalba-, úgy konkrétan az egész világ le fogja szarni, hogy akkor most kialvatlan vagyok, vagy sem.