A Monaliza kilibben fehér fürdőköpenyben, mosolyog és helózik, nem-mosolygom és helózok, (és azon gondolkodom azóta is, mikor költözött ez ide, meg, hogy mégis hogy a francba nem tud ez fázni), gyújtok még egy cigarettát, aztán átköpök a korláton, hogy könnyítsek a lelkemen, és csendben számolom a mellkasomban dübörgő aritmiát, becsukom a szemem, hogy belül szédüljek bele, -álomszennyes kis valóságok- , odalenn málészájú-rambókisasszonyok tapossák a latyakot, idefenn minden-bájjal-megkent kibaszott kis puttók sorjáznak a hamutálban, fel-felsikkantva, hogy tűz!, és színes rajzszögeket csúzliznak a szívembe, és én nem értem, csak hebegek, hogy -ezt most miért?-.
Szar ez a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése