everything's ok.

Húzunk pár vonalat, mintha számítana, légvonalban mérjük ki a távolságot, két váll között a konyhakövön, mert ott sosincsenek igazi terek, idők, kontinuumok, nem mintha számítana, azt mondod, jó lenne most meghalni, helyeselek, akkor dögölj meg, rajzolunk pár ellipszist, és úgy teszünk, mintha azonos pályán mozognánk, aztán bent hagyod a kezed a darálóban, és csak nevetünk majd rajta, -mintha azonos pályán mozognánk-, persze nem, ez megalkuvás, köztünk már nincsenek légvonalak, vállak, terek, kontinuumok, csak ez az örökös időeltolódás, amiben élünk, aztán bent hagyod a kezed a darálóban, és már nem nevetünk rajta, úgy, mintha azonos pályán mozognánk, csak beletörődünk majd, mint egy törött lávalámpa a piszkos kis csendekbe, valahol ott köztünk, és beleszaladsz a kinti reflektor-zajba, én meg röhögök kínomban, aztán a darálóban hagyom a kezem, és azt mondom, jó lenne most meghalni, vonalakat húzol a homlokomra és helyeselsz, akkor dögölj meg, és én majd szánlak érte, mint egy újra-és-újra összetikszózott porcelán-bohócot nagyanyám polcán, mintha azonos pályán mozogtunk volna, valaha, légvonalban mérjük ki a távolságot, ami sosem volt igazi távolság, addig az egy mondatig, ez még ugyanaz a busz, csak másik körjárat, -mi sosem mozogtunk azonos pályán-, aztán bent hagyod az időt a darálóban, és csak nevetünk rajta, pedig ez már csak megalkuvás, nem mintha számítana, hogy csak szánlak de nem szeretlek, hogy csak szánsz, de nem szeretsz, légvonalban, rajzolunk pár ellipszist, egymás homlokára, és úgy teszünk, mintha azonos pályán mozognánk, aztán bent hagyod a kezed a darálóban, és csak nevetünk majd rajta, pont úgy, ahogy tegnap kellett volna, mert akkor még voltak terek, kontinuumok, vállak és légvonalak, mostmár csak időeltolódás van, meg hangyák, -hangyák basznak a fejemben-.