Néztük a csonka almafákat; -gyönyörű vagy, mint egy zuhanó repülőgép, mint egy kigyulladt metrókocsi, mint egy nyílt törés- néztük a kék almafákat, - gyönyörű vagy, ahogy egy tüdő tud csak gyönyörű lenni, minden kellemével, bájával, tuberkolózisával-, szerinted meddig bírom majd, az almafákat, és a kezedet a gerincem áramvonalán, -zárlatosak az almafák-, és csak ülsz bazdmeg, ülsz és nézed, és csak ülök bazdmeg, ülök és nézlek, -gyönyörűek vagyunk, mint a tetszhalott szívek, amíg csendben fel nem emésztjük egymást-; itt nincsenek, nincsenek is almafák.
(hogy lehet egy várakozás ennyire értelmetlen, ugye.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése