Ha szétbomlana mellkasodon a bőrkötés, lepucérítanám a szíved, egyetlen feslett dobbanássá vetkőztetném, hogy ösztönből szeressem csupán egy megfoghatatlan, tán nem is létező pillanatig, akár egy ócska cédát, vágyaim hirtelen felindulásából lett tárgyát, testek talmi szerelméről vedlő mocskát, és a kielégülés után elhajítanám, akár egy csonkig szívott csikket, érdektelenné unt játékát a kiégett fénynek, ahogy az ölébe édesget, és halálba dédelget, a napkorong.
Sárga cintányér vagy az égbolt harsánykék abroszán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése